Kerge-búcsú

Talán...a búcsúzás még nem a végjáték,
Erőtlenül is, de vadul harcba szállnék,
Nem lehet vége,csak egy vesszőt teszek,
Emlékeimben halhatatlanok lesztek.
Mert nincs szebb világ ettől a színháztól,
Nincs szentebb ezektől a királynőktől és királyoktól,
Szívem körbezárja,megóvja a mesét,
Nem zárja le,marasztalja a végét.
Mint egy szimfonikus zenekarnál,jön az újabb felvonás,
Egy gyönyörű dallam,újszerű hangzás,
És mi csak kitárt szívvel hallgatjuk mennyei ódánkat,
Dicsőítjük törékeny,elillanó emlék-rózsáinkat.
Mert...csak veletek egész ez az átkozott világ,
Harcolunk,és szeretünk... úgy,mint egy igazi család.
Könnyet hullajtunk,majd mosolygunk az égre...
Még nem gondolhatunk történetünk végére...
Mert mi...az angyalhadsereg,tudunk szeretni
Tudunk a szépre,az álomra,az eszményire emlékezni
Birtokunkban áll a legszentebb,ősi ereklye,
Szívünk tündöklő,vad,gyengéd és kemény szeretetének ereje...
Így hát barátaim...számolom távol létünk minden napját,
Várom a mi csodánk újabb folytatását,
Révedő,szenvedő,vigadó szívvel nézek rátok,
Ti adjátok meg a célt,az ünnepet,a szeretetet, amire vágyok.