Kérdés

Sötét éjjel figyelek némán,
Látom arcom a víz habján.
Mit látok? Egy homályba forduló maszk,
Mi tükrözi kinézetem,
Idegen a bennem lakozó jellem;
Ijedt, megrettent,
A világ kínjaitól megszeppent.

Kemény ököl, harcolj, s ölj,
Bút elfeledve örülj.
Még mindig kétségbe vagyok esve,
Nem látom, minek lennék az értelme
S minek lennék a Földre rendelve.
Ki az ki felettem rendelkezve
Válaszolna gyerekes kérdéseimre?
És őszinte lenne,
Elárulná habogva-hebegve:
Hogy én is csak egy vagyok,
Nem bámulatos,
Hanem megszokott… átlagos…

2007. április 27.