Sötét éjjel figyelek némán,
Látom arcom a víz habján.
Mit látok? Egy homályba forduló maszk,
Mi tükrözi kinézetem,
Idegen a bennem lakozó jellem;
Ijedt, megrettent,
A világ kínjaitól megszeppent.
Kemény ököl, harcolj, s ölj,
Bút elfeledve örülj.
Még mindig kétségbe vagyok esve,
Nem látom, minek lennék az értelme
S minek lennék a Földre rendelve.
Ki az ki felettem rendelkezve
Válaszolna gyerekes kérdéseimre?
És őszinte lenne,
Elárulná habogva-hebegve:
Hogy én is csak egy vagyok,
Nem bámulatos,
Hanem megszokott… átlagos…
2007. április 27.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások