Sötét éjjel figyelek némán,
Látom arcom a víz habján.
Mit látok? Egy homályba forduló maszk,
Mi tükrözi kinézetem,
Idegen a bennem lakozó jellem;
Ijedt, megrettent,
A világ kínjaitól megszeppent.
Kemény ököl, harcolj, s ölj,
Bút elfeledve örülj.
Még mindig kétségbe vagyok esve,
Nem látom, minek lennék az értelme
S minek lennék a Földre rendelve.
Ki az ki felettem rendelkezve
Válaszolna gyerekes kérdéseimre?
És őszinte lenne,
Elárulná habogva-hebegve:
Hogy én is csak egy vagyok,
Nem bámulatos,
Hanem megszokott… átlagos…
2007. április 27.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások