Kár...

Kár, hogy már nem vagy,
bár az élet, úgy is itt hagy.
Már sosem tudod meg, miért tette,
de ezt akarta teste-lelke.
Én sem értem, miért ilyen gonosz,
tán az élet ily módon pofoz.

De tudd, nem rajtad múlt,
hisz a pisztolyhoz csakis ő nyúlt.
Én hiszem, hogy a mennyországba jutottál,
s föntről sok mindetn láttál, hallottál.
Bár még ma is ott laksz,
remélem, egyszer még velem is találkozhatsz.