Kamaszévek

Ha majd felnősz édes álom, marad az ifjúság
Hogy őrizhetném meg a nyár ezer illatát?
Hűvös szél hajamat arcomba fújja
S a lemenő nap narancskoszorúja
Valami kis titkos fájást lop szívembe
Mégis boldog vagyok s oly szép ez az este....
Nem tudhatom még hogy mi vár rám ezután
De az idő szalad s én néha tétován
Vágytól fűtötten hajtanám előre
Máskor meg félek, hogy mi sül ki belőle...
Szeretnék felnőni s kisgyermek maradni
Szeretni kivárni és sírva akarni
Érteni az egész világot
Most csak ismerkedem még a szerelemmel
Ajkamon sok kérdés nem várt felelettel.
Minden nap ajándék ismeretlen élmény!
Más volna az élet, ha másképp élném?
Még ma tiszta szívvel reménykedni vágyom
Hinni csodákban: Valóra vált álom.
Csak az ifjúság tud igazán szeretni?
Ha felnövünk mi is el, fogjuk feledni?
Most még csupa jóság tölti el szívünk
És egymásból erőt boldogan merítünk.
Meddig lesz ez, így és mikor múlik majd el?
Ki törődik most a kamaszérzelmekkel?
Jó lenne, ha olykor komolyan vennének
Vagy néha egy kicsit elkényeztetnének
Vagy megmondanák, mit kell tennünk.
Az ébredő erő merre szunnyad bennünk?
Önmagunkat néha nehéz megtalálni.
Tudom fel, kell nőni, de oly jó nevetni!
Szép ez a nyár s jó a barátokkal lenni
Mindez a természet örök ajándéka
És a kamaszévek bájos szép varázsa
Ha akarja, ha nem nyomot hagy rajta......