Kalóz Pepi

Pálmák előtt hófehér homok

Kék korall közt bújva álmos rák csobog

Levelek szélén, mint gyöngybe zárt remény,

Hajnali vízcsepp - lassan útrakél

Szelíd hullámok pancsikolnak csendben,

Csipkeszélű felhők, kékben át szövötten

Fehér madár, csőrében hallal száll haza,

Messze még a fészke, kőszirtfok otthona


Atollon túl ,szemben titkos kis sziget,

Buja belsejében ősvulkán szendereg

Kecsesen tör az égre napégette kúpja,

Kalóz kincsét rejti barlang mélyi kútja


Mennyi kaland, szilaj vad ütközet,

Dúlta fel csendjét vérrel szennyezve vizet

Hány bátor férfi, ki itt mélybe szállt,

Keresve kalandot találva rút halált


Képzeletben én is bősz kalóz vagyok,

Csattognak a zászlók,csobognak habok

Fekete ruhámban színezüst pisztolyok,

Kabinomban arany és nemes óborok


Ó, egy spanyol gálya, mi szél felől halad!

Kincsel rakva lomhán, szirénként hívogat

Kormányos! Ne aludj, szélbe hát a bárkát

Kerítsük kezünkbe a király rút hajóját

Csákját a kézbe, ágyúd töltsed készre,

Készülj a kalandra az édes szenvedésre


Mindent mit találunk elosztunk mint jár

Csak a nőket hozzátok elevenen hozzám!

Velük nekem kell majd éjszaka törődni,

Nem lesz rajtuk más, csak némi drága kölni


Ha öreg kalóz leszek s borom már kiittam

S vállamon szemtelen papagájom rikkan

Elmesélem Neked a Hét Tenger Ördögét,

Milyen nagy legény volt Kalóz Pepi rég…