Búcsúzik a természet -
megsárgult levél hullik,
az avarszőnyegen sétálva
érzed - minden elmúlik
lassan, fájón.
A nyár perzselő forrósága
hol van már,
Körbenézel, s elszomorít
a haldokló táj
néma szenvedése.
Könnyek csillognak szemedben,
eldobták a szíved,
kacag a szél is- hiszen
minden kincsed
hűtlen ölébe szórtad.
Most te is olyan
lettél, mint az ősz,
csendesen elszenderedsz -
már nem gyötrődsz
a régmúlt sérelmeken.
Eggyé válsz a tájjal
némán beletörődve,
egyszer elmúlik
minden, el örökre:
- Lassan, fájón.
2004.02.20.
"Les sanglots longs / Des violons / De l'automne ..."
Tetszett, gratula! :innocent: :heart: