Jön az ősz..

Búcsúzik a természet -
megsárgult levél hullik,
az avarszőnyegen sétálva
érzed - minden elmúlik
lassan, fájón.

A nyár perzselő forrósága
hol van már,
Körbenézel, s elszomorít
a haldokló táj
néma szenvedése.

Könnyek csillognak szemedben,
eldobták a szíved,
kacag a szél is- hiszen
minden kincsed
hűtlen ölébe szórtad.

Most te is olyan
lettél, mint az ősz,
csendesen elszenderedsz -
már nem gyötrődsz
a régmúlt sérelmeken.

Eggyé válsz a tájjal
némán beletörődve,
egyszer elmúlik
minden, el örökre:
- Lassan, fájón.

2004.02.20.