Kegyetlen téptelek, mint száradt kórót
mert nem láttam gyönyörű kalászod
áthatolt testem tábládon
vakon mint részeg vándor
tapostam áldott termésed
faltam illatod, én éji fantomod
reményed koporsóhordozója
s kábulatba ringatód lettem
örök gyászomba foglalom neved
vésem kő szívembe mementód
érzem kéjektől rezdülő minden tagod
kiégett tarlód könnyemmel áztatom
őrületben őrlődik olajcseppé magom
s lágyan csordulva, ízem bőrödön hagyom.