Jégtánc

Egy szakadt-fakadt régi blues,
Mi sehovase vissza-visszahúz
Egy álomból engemet,
Miközben gyöngyöző kacaj eltemet.
Boldog varázs-szava
Mélyére,
Nem formázva képére,
Repítve lelkem
A jégen.

Az ég ragyog mély-kéken,
Nem csúnyán, nem szépen,
Szikrázóan, egyszerűen,
Tűz szeműen,
Lobog hajad,
S csókot adva szavad,
Kacagva szalad
Egy kósza árnyék veled,
S közben a szél fogja kezed.

Röpülve, Zuhanva,
Pörögve, Suhanva.

Ez te vagy, a jég felett,
Csillagot ragyog szemed
Csillogása, tiszta, szabad lelked
Táncolása,
Forgása,
Izzása, mint az Esthajnalcsillag
Vonzása.

Kergetve esti szelet,
Szeretve, mi körülölel
A csendben,
A soha fel nem kavart rendben,
Mely halk neszben fülel,
S tégedet
Ki tiszta vagy,
Ölel.

Zene szól, halkan,
Suttogva,
Lágyan,
S te vele élsz.
S csak zenélsz, dalolsz,
A varázsból nem szabadulsz.
Csak
Röpülve, Zuhanva,
Pörögve, Suhanva
Táncolsz tovább.

Ûz, hajt a vágy,
Hogy megtudd, ki vagy,
Mielőtt elnyel az űr,
S véget ér a kűr.