Játék

Félek, hogy amit álmodtam
valósággá válik,
Félek, hogy megcsal a
képzeletem… játszik,
s én valahogy belehalok.

Hazudom a percet, hogy
nem jelent semmit,
hogy nem érzek s csak
elsétálok. Egy pillanat- ennyi.
Tényleg ennyi jár?

Hosszú évek minden
öröme- fájdalma előttem,
ezer könny-ízű emlék,s 
szép szavaid, amiknek bedőltem.
Játszom mégis, s újra belehalok.

Miért kell a bizonyosság,
miért, hogy vágyad tüzében
lángok martalékává váljak,
s elmondhassam- szemed tükrében
megint látom elveszett önmagam.

Sorsszerűnek hittem
minden másodpercet veled,
amit ajándékba kaptunk.
A szívem most mégis elenged,
mert tudja- sosem volt igazán időnk.

Félek, mert álmodtam…
Megcsalt szárnyaló képzeletem,
miközben száz megfakult emlékkel játszottunk,
a valóságról megfeledkeztem,
pedig tudtam- így is, úgy is belehalunk.