Járvány

Hol vagy Ó szerelem!
Szívem dobbanása elhal csendben.
Nincs kiért újra megdobbanjon,
Hangja az üres térben elhal lassan.

Lélek egyedül túl régen van,
Társra talán már nem is vágyna.
Fal mellyel körülzárta magát,
Minden kitörés bizonytalanságba csap át.

Oly nehéz találni lelki társat,
A rohanó világ megfertőzi azt.
Az egész Világ gyógyulásra vár,
Itt az idő nem hozza rendbe már.

Az emberek csak magukra gondolnak,
Nem veszik észre másnak mily sokat ártanak.
Maguk mögött csak szenvedés és fájdalmat hagynak,
Mely a Világ minden részét, mint a vírus áthat.

Az élettől már sokat nem várok,
Álmaim már rég messze szálltak.
Napjaim csak egymás után járnak,
Terveket még ezekre sem szánok.

Ó a nagy szerelem nehezen de elszállt,
Vissza testembe most már nem jár.
Mint egyszer látott jó vendég ki megszállt,
Az ember nagyon nehezen de elfeledi már.