Itt vagyok /Balázs búcsúja/

Elolvastam a verseidet, ez fogott meg legjobban. Eltűnődtem, hogy mennyire sikerülhetett feldolgoznod a fiad halálát. Magamról tudom, hogy nem publikálom itt azokat az írásaimat, verseimet, amik hozzám rendkívül közelállókról szólnak. Talán azért nem, mert úgy érzem, az én fájdalmaim csakis az enyémek. Nem adom oda másoknak, se azért, hogy sajnáljanak, se azért, hogy szórakozzanak rajta. Tudod, ezen a honlapon vannak olyanok, akik talán az utóbbira is képesek.
Következésképp, az, hogy megjelent itt ez a vers, feltételezem, azt is jelzi, hogy lassan megbékülsz a tragédiáddal, tudod, hogy most a többi szerettedet kell boldoggá tenned.
Sok sikert hozzá.

Próbálom igazán megfogalmazni, mit érzek. Érdekes, sokkal nehezebb, mint verset írni. Mégpedig azért, mert nem találom a legjobb szót rá. Ha azt mondom, feldolgoztam, elfogadtam... ebben az elfogadásban van negatív jelentéstartalom is. ha azt mondom, elfogadtam, azt jelenti, beletörődtem. De az egészet nem így fogtam fel. Tényleg boldog vagyok, hogy együtt voltunk 5 napot. És igen, jó volna, ha itt volna mellettem, immár több mint 2 évesen. De nem éltem meg veszteségként. Nem tudom, miként éltem meg. A legközelebb talán az a hasonlat áll hozzá, ahogy Jób élte meg azt, ahogy a Biblia szerint Isten a hitét tette próbára - azzal a kitétellel, hogy nem vagyok hívő. Amit átéltem, inkább megerősített - hitemben helyett valami másban. Természetesen ezzel együtt nem vagyok érzéketlen, nem fojtottam el semmit magamban - egyszerűen ilyen típus vagyok. Mindenféle előjel nélkül.

Még mindig nem tértem magamhoz...Nagyon meghatott a vers...Nekem kisöcsém hunyt el 1 naposan...Csak egy pillanatra láttam,de érzem,hogy most is köztünk van,és nem fogom elengedni soha,az emléke örökké bennem él!Köszönöm,hogy erőt adsz!!!