Ítéletnap...

Haldoklik a lelkem, nem tudom mit tegyek..
szeretnék innen elmenni, hogy Végtelenné legyek..
Kiszakítani a szívem, s feldobni a magasba..
hogy felhők közé érve, százfelé szakadva..

Megszünjön benne minden érzés, minden élet
s zárja le végre e fájdalmas földi létet..
Nem akarok gondolatokat, és érzést sem többé
minden mi eddig benn lakozott.. váljon köddé..

Nem számít hogy bűn, nem baj hogy ez vétek..
ha eljön majd az idő.. a Sötét Útra lépek..
Elindulok rajta, s kezem által ítélkezem..
hogy miért kell élnem.. többé már nem kérdezem..

Nem lesz számomra megbocsájtás, sem kegyelem
azt hogy voltam, s léteztem.. örökre feledem!
Lelkem a Végtelenben bolyong, és nem nyer soha Feloldozást..
de elfogadom a Bűnhődést.. mert ezáltal nem kell élnem tovább.. :(