Isten...?

Nézz, s engedem, hogy láss engem.
Hallgass és engedem, hogy halld beszédem.
Élj s így engedem, hogy életben maradj,
De gyűlölj, s elér majd minden harag.

Én vagyok minden Mennyek közt a Pokol,
Én vagyok, kit áldasz és átkozol.
Én vagyok a határ a Végtelenben.
De hogy Isten lennék? Nem.

Én vagyok a virág, mit tavasszal letépsz,
Én vagyok az út, melyre most lépsz.
Én vagyok a bölcső, melyben gyermeked felkel.
De hogy Istennek nevezz? Nem kell.

Én vagyok a Teremtés, mely által Te vagy.
Én vagyok a Pusztulás, mely élőt hátra nem hagy.
Én vagyok a Fény az örök Árnyékban.
De hogy Isten lennék? Ezt sosem mondtam.

Figyelj s megértheted, ki vagyok.
Kérd s én mindent megmutathatok.
Hívj, de ne nevezz Úrnak, Istennek.
Egyetlen nevemen szólíts ÉLETnek.