Isten háta mögött

Isten háta mögött roskadozva
tenyerembe temetem arcom,
fegyver nélkül szenvedem
kegyetlen lelki harcom.
Hitetlen ember, ki félni nem mer
s kit gyávasága oly messze sodort
az élet értelmétől ...
Ítéletre várva roskad
a remény félelmétől.

ostoba, esetlen bánat ...
üresség emészt fel kietlen vágyat,
bágyadt mosolyt éget a vád,
mely sebesen a lélekbe mar,
egy megfáradt, áruló megváltott,
kit a gyötrelem árnyéka takar.

Egy szív, melyben egykor
a szeretet tüze égett,
s melyben most csak az üresség lüktet
a fagyott kétség alól,
nincs dicséret,mit ajkam dalol,
a hálának is csak foszlott darabja oszlik széjjel ...
áruló imádatom viaskodik a széllel,
a széllel ... mely keserű könnycseppem szaggatja vadul,
Isten háta mögött üvöltök szótlanul.


Tombol a vágy, a megváltatlan öröm,
a reménytelen kétség,
a fényes sötétség leple alatt hallom,
hallom miként visszahangzik
a kísértett vétség.
A reményvesztett, tisztátalan lélek,
a kárba veszett, értelmetlen élet,
értelmetlen az élet ha haragszik az Isten !
s ha Ő haragszik, tovább semmi nincsen.


2006.dec.10.