Iskolapadban

Mi csak ülünk és készülünk a „nagybetűs” életre,
Valaki épp öngyilkos lett, tovább nem bírt vele!
Mi csak ülünk, közben tanuljuk mi a jó mi a rossz,
Valaki most döbbent rá, ki is a gonosz!
Mi csak ülünk és azt hisszük nehéz az élet,
Valaki ma tapasztalta meg, mikor szemébe nézett!
Mi csak ülünk álmodozva a szabadságról,
Valaki már nem remél, nem lát a szomorúságtól!
Mi csak ülünk, néha-néha kitekintve az ablakon,
Valaki négy a fal között tapogatózik vakon!
Mi csak ülünk, félig a múltban élve,
Valaki a jövőjét, a jelenét sem értve!
Mi csak ülünk, koptatva széket, padot,
Valaki az utcán épp halálra fagyott!
Mi csak ülünk, olykor sírunk, olykor nevetünk,
De egyszer mi is valakik leszünk!