Intermezzo

Valamikor régen megtalált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
benne élt a szívemben, oly gyönyörűen szólt,
szárnyalt a képzelet, soha nem feledtem,
álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki válaszol, s az ő szívében is nyár van,
összecseng most a kettő, az édes szerelem,
s a muzsika, megfogott, itt van most velem.
Amikor hallom, olyan mintha itt lennél még,
szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
selymes száddal becéznél, szeretnél engemet,
csókok ezrei borítanának be bennünket,
nem tudnám mi a varázslat és mi a lét,
mert ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk, a kezdet, a jelen és a vég.