Ima egy csillagért

Nincs, ami lecsaljon csillagot,
Ha az ragyogni akar,
Nincs szikra, mitől láng lobbanna,
Ha az keserű, fanyar.

Nincs ima, mi holtat támaszt,
Szó, mi tengert szárít,
Nincs szobor, mi mozdulna,
Ének, ha visszhang ámít.

Nincs ima, mi elhal egy viharral,
Ha benne igaz cseng,
De van imák helyett
Fájó, hazug csend.

S van ima, mi süket, vak,
S pofon kell, hogy érje,
Hogy lásson, halljon,
Hogy az Értelmet értse.

Van ima, mi meg sem szólal,
Csillag mégis porba száll,
Szédülve-forogva hullik le,
S összekulcsolt kéz előtt áll.

Van ima, mi meg sem fogant,
Mégis kimondatott.
Vagy Te, vagyok Én;
Kezemben szorítva egy csillagot.