Ilyen lett...

Kialudt minden kialszok én is,
Mert egy ilyen nap után örül ha hazatalál,
Az utolsó gondolat, mely megelevenedik,
S a lélek, mely tőle elnehezedik,
Egésszé forrva csak egyet akar, magának?!?,
A hétköznapok utolsó hullócsillagának
Tűzijátékából előkígyózó ígéret,
Egy számpár, egy mosoly, tündérek,
Zene, zöld, természet, fehér, fények?
Köröttem minden dallam egy drámát is alkot
Háton az ágyban, lassan sötétedik,
És elér egy kéz, egy édes álom,
Melyben elmerülve az ember halkan szendereg,
Kerülik a kínok, balról jobbra hentereg,
Nem üldözik rémek, de reggel nem, nem
Tudja merre járt?
Hogy maradt a világ?
A gyarló gyermek mit csinált?