Minden költőben megvan a tűz
Hogy a belső érzésnek eleget téve
A papír ne maradjon szűz
Persze ehhez is kell egy szikra
Talán ez a legfontosabb pont
Hisz ez az ami a belsőt lángra gyújtja
A tüzem szikrája a saját agyam
S vagyok annyira ostoba
Hogy emiatt megöljem magam
Ép ésszel már felfoghatatlan az élet
Szemem előtt már csak egy dolog lobog
Egy kép melyben ott van a merénylet
Ez a merénylet nekem az igazi ihlet
Mindent átgondoltam a hátralevő időre
Csak azt nem, kár-e hogy így lett
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?