Ígéret

Vékony kapocs, mint napsugár
ha jő ború, s szól a szél
Változik, mint őszre nyár
Ígéret mondd mennyit ér ?

Hold apó, ha szól a szív
áldozatból nincs elég.
Ólom minden perc ha hív,
fogadd el, mit nyújt feléd !

Vidd lelkem, ha bármi bánt,
el ne engedd két kezem,
Bús dalokból majd kiránt,
kérj s én érted megteszem !

Jól vigyázz, merre döntöd,
válasz súlyát jól tudod,
Szent ruhát magadra öltöd,
meg ne bánd, csak nyújtsd karod.

Nincs erő, mi eltüntetné,
a seb örökre megmarad,
Lépj ki múltnak árnyékából,
s fedd fel újra titkodat.

Gyönge szál mi összeköt most,
mint nyíló bimbó, úgy szakad
Helyébe aranyfonál nő
s mindörökre itt marad.

Utószó

Sírfámra majd mondd mit írsz
ha bárki tőlem elragad
„Itt nyugszik, ki értem adta
s nem bírta e kínokat...”