Telik az idő, múlik csendesen
elsuhan az élet, észre sem veszem.
Állj meg pillanat! Legyen a perc óra
az órából hónap, míg nem tér nyugovóra az idő.
Mintha egy kéz, mi homokórát tart
számolja a percet, mi még hátra van.
Pereg a homok, gyűlik sorra
elmúlik az ember, ez az ő sorsa.
Az óra sebesen jár.Követi őt a többi gyorsan
már nem látni, hogy hol van.
Nem lehet megállítani a pergő homokot.
Nem lehet visszahozni az eltelt perceket.
Nézném, de már követni sem tudom.
Nem érdekel, békén hagyom.
Csak az bántja igazán a lelkemet
hogy az emlékeket visszahozni nem lehet.
Az idő mindenki számára ellenség talán?
A válasz nem. Csak annak csupán
ki rossz életet él át, ki várja már a halált
ki várja már az újat
mi nyugalmat hozhat
mely eltűnik egy perc alatt
és emlék, ami ott maradt
nem más, mint az ember
ki remélni már nem mer
messze még a jövő
tán feltárja az idő
ez az ördögi gépezet
irányítja a végzetet.
2007.01.05
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások