I. reciklista vers

Ha formátum lennél, txt lennél,
feketén-fehéren, fess sorok szépen
Vagy elődöd, ki inkább ppt volt,
vetítettem, s színesen dorombolt

Családom talán bmp lenne
olajjal festve, középen gyerekecske
Mögötte azonban egy .bat van
hol helyettem tervelik ki a saját utam

Barátok, barátnők, ők a .jpg-k
fiatal reménység, de többre már nem vitték
Tévedek, mert ha velük vagyok,
képek helyett avi-t akarok

Ha formátum lennék, pdf lennék,
beszkennelt termék, hagyomány, emlék
Talán nem is pdf, mondjuk inkább doc
mert hálistennek szerkeszthető vagyok

Az életem egy rejtett, feliratos mappa
olvasom hadarva, de túl sok a tartalma
Most már tudom jól, hogy zippelni kéne
mert így sosem érek a végére

Az életünk sem más, mint egy exe
bölcs volt ama lecke: ez el volt rendelve
Minek indulni kell, annak meg is kell állni
az induló programtól vajh’ mit lehet majd várni?

Az élet nem egyéb, mint fájlok összessége
s a programnak vége, az életnek része
Azt, mi ember bennünk szórva szét
A végén úgyis bekapjuk a format C-t



Formátum, formátum, melyiket válasszam
gondolkodok lassan, míg a neuron felharsan:
Basszameg! Valaki ott ül, s a parancsokat adja
"ez az egész virtuális" -s otthagy magadra.

Erőlködsz azért is, bár neuron nélkül
anya megfésül, s az ég kikékül
Rendben van a világ, mami!!!
csak háttérképet kell váltani

Igen, egy szar az oprendszer
mint egy vegyszer. tudatja: meg kell halnod egyszer
Mérhetnek bitben, bájtban, gigában
elbánnak veled hitványan

No akkor megoldást, vakarom a fejem
gyógyír legyen, s be is vegyem
S meglett a megoldás: csak önmagam legyek,
a törléstől sem félek, s elöntenek adathegyek

Legyek egyszerre minden és semmi
embernek lenni, a dolog nyitja ennyi
S akkor jöhet veled szembe tilalom s halál
köszönöm, txt, bíztatóm valál


A világ örököse: a fegyverkereskedő
mindenki vevő, s a vevő biz’ lelő
Soha ne háborúzz - szól az a dal
s én kiegészíteném:

Főleg ne magaddal.