Hűtlen

1.
Az összes fényes csillag, mi van az egek egén,
a fáradt, zúgó szél is egy hűtlenről mesél.
Egy hűtlenről, ki talán nem is volt az,
csak ment az élettel, csak vitte az áradat.

2.
Nem tudta mi lesz, sem azt, hogy mi legyen,
azt se tudta, hogy hűtlen vagy sem.
Hogy hova tartozott, azt sem tudta,
csak a hűtlensége bántotta.

3.
Két szék közül a pad alá esett?
Ő sem tudta azt, hogy vele mi lett.
Rosszul döntött, vagy talán jól?
Az már nagyon mindegy volt.

4.
Nem tudott semmit, csak a gondolatokkal játszott,
visszament volna, de minden változott.
Visszament volna, vissza is ment,
de nem látott mást, csak kietlent.

5.
Visszament, de ott Ő már nem kellett,
gondolkozni sem tudott, úgy megdöbbent.
Ő már semmit sem hitt el,
Lehet, hogy még is csak hűtlen?

6.
De tudta, hogy a múltat nem felejti el,
ha minden ellene lesz, akkor sem.
Ő az élettől már nem sokat várt,
sok dolog volt, ami neki nagyon fájt.

7.
Jobbra nézett, balra nézett,
sehol sem találta azt, akit keresett.
Csak a hűtlensége bántotta,
már nem kellett, pedig visszament volna.

8.
Elindult, csak ment előre,
nagyon nehéz volt a lelke.
A könnyei is előtörtek,
mosták az arcát a Hűtlennek.

9.
Megállt, még egyszer visszanézett,
ment volna, de arról már lekésett.
Az utcában ott volt rengeteg ember,
a baj mégis csak vele foglalkozott, a hűtlennel.

10.
Rengetegen voltak, Ő mégis egyedül volt,
kezdett rájönni, hogy talán hiába harcolt.
De, akik ismerték, mindannyian tudták,
tőle nem lehet elvenni a szabadságát.

11.
Mások is rájöttek, hogy szabadnak született,
arra persze nem jönnek rá, hogy nem hűtlenkedett.
Az élet minden perce az övé marad,
lehet, hogy hűtlen, de tudja, hogy szabad.

12.
Az útját tört szívek és emlékek jelzik,
ha elmegy, mindenhol keresik.
Hűtlen, és mégis szeretik,
hihetetlen, de el nem feledik.