hosszú vers

A hold fénye a te szemedhez borús napsugár,
Szemed szép fényét nem utánozhatja más, csak a holdvirág.
Ezer éjszakát sírtam át miattad,
Szemem könnye csordult ki miattad.
Hogy tudsz te ily szépen élni,
Hogy szíved jóságát mindenki megérzi?!
Sok rajongód közül, egyike vagyok én,
Ki szívét odaadja, nem más: mint a remény.
A remény, mi minden ember szívében bent van,
Ott lapul neked is abban a kis dobozban.
Ha a kis dobozt felnyitod,
Meglátod benne szíved, mi úgy dobog.
Szíved, mint ezernyi lakat,
Sok titkot rejt, s vele önmagad.
Ha megismered önmagadat,
Meglátod vele minden titkodat.
S ezzel a bánat, mi szíved nyomta,
Valósággal átalakul nagy vígadalomra.
Ha fontos kérdésekben nem tudsz dönteni,
Kérdezd meg őt, s megfogja mondani.
Az álom, mi ezernyi csillagként él benne,
Egyszer megvalósul, s be lesz teljesítve.