Immáron földburokból szólal fel lelked sóhaja.
Elhalt árnyak raja – holtak hajnala.
Befogadván az anyaföld törékeny testedet,
Elnyelvén hangtalan, aprócska neszeket.
Holtak porával keverednek hamvaid.
Nem hallhatod többé az életnek hangjait.
Nem nyaldossa többé arcodat a Nap,
Mert nem ér el sugara az ólmos sírkő alatt.
Nem látod, miként gyűlnek a csillagok
Az égre, hol a Hold felragyog.
Mégis Bennünk élsz, oly elevenen,
Miként Nap, Hold, csillag úszik égi tengeren.
Emléked soha nem fedi majd homály,
Ameddig ránk a sötétség nem talál.
Akkor ismét találkozunk – föld alatt, s föld felett,
S az élet homokórája majd újból lepereg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások