Immáron földburokból szólal fel lelked sóhaja.
Elhalt árnyak raja – holtak hajnala.
Befogadván az anyaföld törékeny testedet,
Elnyelvén hangtalan, aprócska neszeket.
Holtak porával keverednek hamvaid.
Nem hallhatod többé az életnek hangjait.
Nem nyaldossa többé arcodat a Nap,
Mert nem ér el sugara az ólmos sírkő alatt.
Nem látod, miként gyűlnek a csillagok
Az égre, hol a Hold felragyog.
Mégis Bennünk élsz, oly elevenen,
Miként Nap, Hold, csillag úszik égi tengeren.
Emléked soha nem fedi majd homály,
Ameddig ránk a sötétség nem talál.
Akkor ismét találkozunk – föld alatt, s föld felett,
S az élet homokórája majd újból lepereg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...