Immáron földburokból szólal fel lelked sóhaja.
Elhalt árnyak raja – holtak hajnala.
Befogadván az anyaföld törékeny testedet,
Elnyelvén hangtalan, aprócska neszeket.
Holtak porával keverednek hamvaid.
Nem hallhatod többé az életnek hangjait.
Nem nyaldossa többé arcodat a Nap,
Mert nem ér el sugara az ólmos sírkő alatt.
Nem látod, miként gyűlnek a csillagok
Az égre, hol a Hold felragyog.
Mégis Bennünk élsz, oly elevenen,
Miként Nap, Hold, csillag úszik égi tengeren.
Emléked soha nem fedi majd homály,
Ameddig ránk a sötétség nem talál.
Akkor ismét találkozunk – föld alatt, s föld felett,
S az élet homokórája majd újból lepereg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?