Immáron földburokból szólal fel lelked sóhaja.
Elhalt árnyak raja – holtak hajnala.
Befogadván az anyaföld törékeny testedet,
Elnyelvén hangtalan, aprócska neszeket.
Holtak porával keverednek hamvaid.
Nem hallhatod többé az életnek hangjait.
Nem nyaldossa többé arcodat a Nap,
Mert nem ér el sugara az ólmos sírkő alatt.
Nem látod, miként gyűlnek a csillagok
Az égre, hol a Hold felragyog.
Mégis Bennünk élsz, oly elevenen,
Miként Nap, Hold, csillag úszik égi tengeren.
Emléked soha nem fedi majd homály,
Ameddig ránk a sötétség nem talál.
Akkor ismét találkozunk – föld alatt, s föld felett,
S az élet homokórája majd újból lepereg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások