Immáron földburokból szólal fel lelked sóhaja.
Elhalt árnyak raja – holtak hajnala.
Befogadván az anyaföld törékeny testedet,
Elnyelvén hangtalan, aprócska neszeket.
Holtak porával keverednek hamvaid.
Nem hallhatod többé az életnek hangjait.
Nem nyaldossa többé arcodat a Nap,
Mert nem ér el sugara az ólmos sírkő alatt.
Nem látod, miként gyűlnek a csillagok
Az égre, hol a Hold felragyog.
Mégis Bennünk élsz, oly elevenen,
Miként Nap, Hold, csillag úszik égi tengeren.
Emléked soha nem fedi majd homály,
Ameddig ránk a sötétség nem talál.
Akkor ismét találkozunk – föld alatt, s föld felett,
S az élet homokórája majd újból lepereg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?