Hiányzol

Itt vagyok távol, messze tőled,
Nincs velem semmi, csak egy verseskötet.
Nézem a felhőket, hogy vonulnak az égen,
És milen formákat önetenek a felhőréten.

Az egyik körteformát öltött,
És neki a Nap arany és sárga színt kölcsönzött.
Szeretnék én is körtefelhő lenni,
Szabadon szállni és feléd lebegni.

De ahogy a kis égi körte feloszlik,
Az én reményem is szertefoszlik.
Itt vagyok egyedül, drótok vesznek körül,
Magam vagyok és az ördög ennek örül.

Hiányzol és csak Te kellenél nekem,
És ahogy múlt az idő, rájöttem,
Ez a SZERELEM.