Itt vagyok távol, messze tőled,
Nincs velem semmi, csak egy verseskötet.
Nézem a felhőket, hogy vonulnak az égen,
És milen formákat önetenek a felhőréten.
Az egyik körteformát öltött,
És neki a Nap arany és sárga színt kölcsönzött.
Szeretnék én is körtefelhő lenni,
Szabadon szállni és feléd lebegni.
De ahogy a kis égi körte feloszlik,
Az én reményem is szertefoszlik.
Itt vagyok egyedül, drótok vesznek körül,
Magam vagyok és az ördög ennek örül.
Hiányzol és csak Te kellenél nekem,
És ahogy múlt az idő, rájöttem,
Ez a SZERELEM.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?