Nem tudom a percét, egyszer csak csengettek,
tán varázsütés volt, érzem mennen kellett!
Hiába akartam, mindenem mást súgott,
tán nem is mágia, a vészharang kongott?
Bármerre futottam, utolért a csókja,
egyszer azt suttogta: távolról hallotta!
Ő is elmenekült, csak messzebre jutott.
Mindig az emlékek nyomában kullogok.
Elfelejtettem, majd napokig nem éltem,
néha visszasírtam, vágytam és reméltem.
Fájdalmas történet? Én inkább nevetek,
el tudtam dobni magamtól egy életet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások