Havasi csók

Hajdanában,
Egy csodaszép palotában,
Élt egy királyleány
Fényűző pompában.

A leány szíve egy nap szerelemre lobbant,
Soha nem érzett még annál boldogabban.
Csakhogy nem a kiszemelt ifjú volt a választott,
Hanem egy hófehér sárkány, ki a hegyekben lakott.

Olthatatlan szerelmük mindent elsöpört,
De a gonosz király mindenkit elgyötört.
Tömlöcbe záratta a hű állatot,
S elszórta ama szörnyű átokot.

A hófehér holdfényt egy szigetre száműzte,
Ahol csak nagy ritkán süt a Nap tüze.
Örök kárhozat volt a sárkány sorsa,
Csak egy csók lehetett kegyes megváltója.

A király feleskette hűséges testőrét,
Őrizze a leányt mind nappal, s sötétség.
A lány így soha nem törhette meg az átkot,
S örök némaságban hagyta el a világot.

A leány lelke visszatért ötszáz év múlva,
Ahogy szólt ama híres legenda.
A királylány végül megtörte az átkot,
S csókjuk megváltotta a világot.