Azt susogják tavasszal a fák,
A szerelmes asszony semmit sem lát.
Semmi mást nem tesz, csupán érez,
Azt, ami szívet, lelket szétéget.
Érzi azt az is, ki csupán vágyik,
Ábrándja az, hogy valóra válik.
De sajnos álom számára az egész.
Hisz mást diktál a józan ész.
Érzem én azt a kínt mindenek fölött,
Mindig öröm és bánat között.
Érzem ébren és álmodva szüntelen,
Borzasztó, mégis csodás küzdelem.
És ha egyszer ez valóra vál,
Álmomból ébredve szerelem vár,
Szívemből mély sóhaj szakad,
Lám, hát megvívtam harcomat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?