Könnyes szemem fátyolán át
Simogattam alakod tekintetemmel, minek látását
Könnyed fejrántással elkerülöd.
Ódon kalap alá rejted közönyöd,
S így szánkázol végig poros utcákon,
Akár ifjú életművész, ki egykoron bálványom
Volt, s ha lelkem okulna,
Nem emelné naggyá újra
Roskadó eszményévé tétova jelenemnek,
Mi árnyéka csupán a tegnapba sírt, igaz szerelemnek,
Minek nyomát az Ő ujja mázolta szét;
Általa színekben pompázó – megfakult kép.
Közben: vágyott múlt, késő jövő, sivár jelen,
S időket átlépő becses ajándéka hozzám:
A hazugságba csomagolt gyerekszerelem…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
"...így szánkázol végig poros utcákon,akár ifjú életművész..." Ez jó... :))
Amúgy én is átéltem anno ezt a bálványállítós dolgot,pont amikor annyi idős voltam,mint te.Ne aggódj,minden bálvány megkopik idővel,majd meglátod.Bár nem hazudok,teljesen elfelejteni sosem fogod...
Briseis
Örülök, hogy tetszik! :):)
Na igen.. Ő volt talán az első \'\'nagy szerelmem\'\'. Nem tudom. Az Ideál c. versem is Róla szól. Igazából az egész románc olyan rövid ideig tartott, hogy akár el is felejthettem volna.. De Ő teljesen magával ragadott. Még most is érzem, hogy nem sikerült kigyógyulnom Belőle teljesen. Ez már évek óta tart. Szeretett, hazudott, fájdalmat okozott, mégis Ő volt a Mindenem. Fáj, ha látom, ha elmegy mellettem az utcán, és elfordítja az arcát. Fáj, ha a szemembe néz, és mosolyog. Fáj, ha nem létezem számára, de fájnak a szavai is. Talán az idő, ami megoldást talál erre...
Köszönöm a véleményedet! :-)
Meli.
csak időt add ,hogy megold egyedűl..
ha multra fecsérled ugyan nem segít
csak füledbe fészkel a halott hegedű.
köszönöm!
Talán igazad van.. Bár idővel beforrnak a sebek..
:frowning: