Sötét az erdő, halott vagyok,
Nem is tudom, hová tartok.
Talán nem is élek, halott vagyok,
Ösvényt kiutat nem találok.
Csak a messzi szarvast követem,
Hátha egyszet utólérem.
Sóvárogva vánszorgom,
Hogy megkaphassam szarvasom.
Elt?nik egyszer a bokrok között,
Emlékét hagyom magam magam mögött.
Elindulok egy új úton,
Ahol a kiutat találom.
Napot, fényt, virágot látok,
Halott már nem vagyok.
Megjelenik a szarvasom, meg is kapom,
Mert halott már nem vagyok.
Palaes
2005.10.24.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások