Sötét az erdő, halott vagyok,
Nem is tudom, hová tartok.
Talán nem is élek, halott vagyok,
Ösvényt kiutat nem találok.
Csak a messzi szarvast követem,
Hátha egyszet utólérem.
Sóvárogva vánszorgom,
Hogy megkaphassam szarvasom.
Elt?nik egyszer a bokrok között,
Emlékét hagyom magam magam mögött.
Elindulok egy új úton,
Ahol a kiutat találom.
Napot, fényt, virágot látok,
Halott már nem vagyok.
Megjelenik a szarvasom, meg is kapom,
Mert halott már nem vagyok.
Palaes
2005.10.24.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?