Balra egy fa
A megkettőződött Nap sugarát
visszaveri egy kóbor üveg
A szikkadt földben élet nem terem
Csak a halál jár erre
a helyre, melyre
nincs szüksége a földi létnek
Embertemető ez
Porladt csontok járnak táncot
Keserű emlékek kísértenek a távolban
hegyek sziluettje látszik
Sehol egy virág
csak a vérvörös ég sötétlik
Halott tudattal befedve mindent
mi még él és mozog
A forró homokon lépdelek
Meztelen talpam nyomokat húz utánam
Magam mögött hagyok mindent
Új cél felé indulok
De messzire nem jutok
mert a táj felemészt és
megöli lelkem
Sivár, mint a lét
De nem erre vágyik az ember
Valami újra, jobbra
De nekünk csak ez jutott
ez a táj, mely halott, halott...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások