Gyilkos gondolat

Álnokság...
Kétszínűség...
Szemedbe mondani nem merem...
Mért ilyen gyáva az ember...
Nem teszi meg amit megtehet...
Majd ha kukacok rágják szét rothadó testedet...
Akkor már késő lesz bármi amit ember tehet...
Mi segít...hogy segíts magadon...
A fény az alagút végén ragyogott...
S tovább lézenghess szabadon...
Hurok nélkül a nyakadon...

De várj...
Valamit itt hagytál...
Te nem érzed...
S ekkor én kérdem...
Valaha is itt voltál?
Nem jöttél vártalak...

Zuhogó esőben áztatom testem...
S érzem mellemen leperegni a vízcseppeket...
Mocskosnak érzem magam...
Ölni tudnék...
Dühömet magamba folytani nem tudom...
Nem bírom...s nem is akarom...

Újra gitáromon pengetem a kedvenc ritmusom...
Melyet egykor a te szíved vert...
Ilyenkor megszűnik a világ létezni...
S megpróbálom az életet újra élvezni...
Szerelemtől ittas pofádon láttam...
Láttam amint megjátszod magad...
S álarcod ekkor hozzád ragadt...

Gyűlölöm belül létedet...
Léptedet...
Minden halk neszedet...
S vesztedet...
VESZTEDET KÍVÁNOM Én...

Tudom nem szép tőlem,hogy ezt teszem...
De elzsibbadt már a két kezem...
Most elengedem nyakadat...
Szemed nézem ahogy fenn akad...