Gyilkos bánat!

Fáj,hogy nem az enyim leszel,hogy szíved nem tudja,ki kell.
Fáj,hogy a te lelked is romokban hever,
Hogy más miatt nekem is szenvedni kell.
Szívem mást mond,mint eszem.ketté tép e két erő,
De szememre enyhitő könny nem jő!
Téged akarlak ölelni,karjaidban enyhülésre lelni,
Boldoggá tenni,
De nem tehetem,ha te nem akarod,
Csak nézhetem,hogy te is szenvedsz,nem vagy boldog!

A szerelem enyhül,elnyomja az élet,de te elszurtad,és már nélküled is élek!
bosszúm galád,én is sebet ejtek,kijátszalak,majd eltemetlek!
Ha nyerek,belül majd kárörvendőn rád nevetek,de másik arcom részvéttel rád mered.
Te csak az álcát látod,szíved szakad,de nem bánod.
Mikor majd ész nélkül kívánod a boldogságot,hátadba kést szúrok,
De te még akkor is szeretsz,gyötrödsz,csak hogy velem lehess.
De én eldoblak,és mást ölelek,megtörsz,és én is veled.
Minden kínt egyszerre érzek,minden sebedböl vérzek.
Bosszúm beteljesült,akaratom érvényesült,
De magamat is megöltem,örök szenvedésre ítéltem!