Gyertyaláng

Eső esik. Karikára.
Asztalomnál ülök itt.
Előttem egy gyertya lángja
Táncoltatja színeit.

Kis kék alul. Amúgy sárga.
Nyugtalanul integet.
Nyúlik, mintha arra várna:
Megérintse az eget.

Nem éred el azt soha!
Túl kicsi vagy te ahhoz.
Így vágyunk mi magasra,
Míg a sorsunk halált hoz.

Küzdünk, futunk, harcolunk.
S bár égig nem érhetünk el,
Meg nem kapjuk csillagunk;
Fentről nekünk énekel

Dicsőséges éneket.
Bátorítót, buzdítót.
Reményt ad és jókedvet:
Szülőt, társat, tanítót.

E három a jókedv s remény.
Ki megőrzi e hármat,
S mind emellett szelíd, szerény:
Mindent bátran próbálhat.

Ez a három kíséri őt
Kemény útján, küzdelmében,
E három ad neki erőt
Minden bajban, csüggedésben.

De majd egyszer, évek múltán
Elvésznek a küzdelmek,
S azok eredménye méltán
Lesz díja az embernek.

Azok, akik nem adták föl
S a végsőkig harcoltak,
Nem kell félniük semmitől:
Dicsőségre juttatnak.

Előttem e gyertyaláng is
Oly hősies, oly bátor!
Magas éghez kicsi, mégis
Pusztító tűzként lángol!

Én vagyok most őfelette.
Arcom előtt még játszik.
S én döntöm el: "Legyen vége!"
Elfújom - és kialszik.

Forró viasz - verítéke
Itt maradt a láng helyén,
Eddig elfojtott füst-lelke
Száll a légek tengerén.

Föl magasra! Száll és száll!
Saját csillaga felé!
Megfogja... elérte már,
S mindörökre az övé.

Bűn

Volt egyszer
És most is van.
Akarva-akaratlan.
Csábító
És fájdalmas.
Áhított
És ártalmas.
Biztató
És nyugtató.
Gyakori...
De mikori?
Ókori vagy őskori?
Mindig volt!
És elrabolt.

Tíz kérdés

Van-e itt élet,
És van-e itt szó?
Van-e itt érzés,
És van-e itt jó?

Van-e itt hála,
És van-e itt gond?
Van-e itt forrás,
Mely életet ont?

Van-e itt baj,
És van-e itt kétség?
Van-e itt kár,
És van-e itt szépség?

Van-e itt lélek,
És van-e itt lét?
Ezen a Földön,
Hol élet a tét?

Van-e itt béke,
S az lehet-e jó?
Ezen a bolygón,
Hol fájhat egy szó?