Gyertya

Gyújtottam egy gyertyát reggel
s mert nem bírok én nagy sereggel,
Mi hódít ha kell, de kérni nem mer,
tálcára tettem, s óvtam Őt két kezemmel.

Apró lángja kezem között,
mint napsugár a tó fölött.
Ha reá fújok elhal talán?
hát legyen ez az újabb talány:

Ha védem Őt, mint bástyafal
nem lesz-e Ő az ki mást akar
Ha szélnek eresztem, had égjen
nem lobban-e utolsót saját reményem

Forró viasz ébreszt fel ekkor
s ködbe vész bánatos gyerekkor
Takaróm alatt nem bánt a napnak kelte
álomnak szép volt.... megérte...