gyengéd szeretők

fondor némber éhes csókjai tapadnak ajkamra szüntelen
szeretkezés véres harapás izzadtság-tengerben fürdik
a lepedő gyűrött mosolyok között nyál keveredik izzó
sóhajok megtörik az utca moraját

részegen moccan a kéz odacsúszik az édes
hajlata hív csoda-váró
ajkam a szájhoz szív elefántcsont égi remegés
nyelve a bőrömön ízlel
lucskos gyilkosa voltál pőrén s leigáztad

reccsen az ágy

s újra
hóhér játszik a cselló langymeleg húrjain
ujja végigsiklik hosszú combján vörös remegés
borzong köldökénél csorog a szerelem vére, édes-sós hangtalan
pólusok bújnak össze fogadva egymást - each other –
szájukban falják sejthártyáikat hajszálak erős
kötelet fonnak mint lábaink össze-
feszülve két test barbár háború
feszített íjú
halálig húzó üvöltő szellemek emelik magasba
tovább és még, még
lebegve – szállva
sikítva – várva
lerogyni hozzád egymásba halni
egymásba
zárni
minden
hangomat.

Elveszni véled
ahogy
csak
nekem
lehet
Magamba csuklak
s beléd temetkezem


Debrecen, 2001.