Gyász

Rímekbe öntöm most néktek
Mit hozott szele az éjnek
Midőn már sok nap eltelt
Szívem szerzett új sebet.

Volt három barátom
Kiket védett két karom
De most elmentek messze
Itt hagytak egyedül engemet.

Reménykedem, hogy tudták
Szerettem őket mindig, akár
Ha gyűlölet is forrt lelkemben
Ők mindig ott voltak mellettem.

A búcsú könnyes volt, borzasztó
Ők most már az örök mezőn vadászó
Magányos lelkekké lettek
De hárman együtt lehetnek.

Őrizték álmom, házam, kertem
Itt voltak mindig a közelemben
El kellett menniük, hívta őket
Ezer veszély, vadászat, esztelenség.

Hiányoznak, mint eső a földnek
Darabokban a szívem, elment
Velük, hogy magányuk már
Ne lehessen törvény odaát.

Vajh' egyszer én is velük leszek?
Odaát, pokolban, mennyben?
Csak legyen így, ezt akarom
Velük elszáll majd magányom.

Könnyel, vérrel, szenvedéssel
Búcsúzom, barátaim, tőletek
Elmentetek, örökre már
Szívem mindig tárt kapuval vár.

Odaát együtt lehetünk majd
Én tudom, csak akarat
Kell mindenhez, mit akarunk
Odaát majd négyen együtt vadászunk.