Groteszk

Éjféltájon, téli éjen,
Sehol semmi fénysugár,
Varjú száll az ében égen,
Hol nem húzódik csillagár.
És a hideg, néma légben
Pata-verte lárma száll.
A zord lovas, a fekete mén,
Vágtat az erdő közepén.

Bíbor tűz ég hegyek felett,
A vizekre jég simul,
Halvány felhő fátylaz eget,
És aprószemű porhó hull.
És a metsző téli szélben
Szüzek haja kisimul.
A zord lovas, a feteke mén,
Vágtat az erdő közepén.

Kihunynak a gyertyalángok,
Ahol a vágy haldoklik
Mozdulnak a márványszobrok,
Anyák vére sűrűsödik.
És a sötét, gyilkos álmok
Mélyén fantom lakozik.
A zord lovas, a fekete mén,
Vágtat az erdő közepén.

Gondolatban baljós képek
Vezetik a fáradt lányt,
Lába nyomán messze égnek
Emelik fejüket a rózsák.
És a könnyű nyirkos ködben
Futnak tova az órák.
A zord lovas, a fekete mén
Vágtat az erdő közepén.