Éjféltájon, téli éjen,
Sehol semmi fénysugár,
Varjú száll az ében égen,
Hol nem húzódik csillagár.
És a hideg, néma légben
Pata-verte lárma száll.
A zord lovas, a fekete mén,
Vágtat az erdő közepén.
Bíbor tűz ég hegyek felett,
A vizekre jég simul,
Halvány felhő fátylaz eget,
És aprószemű porhó hull.
És a metsző téli szélben
Szüzek haja kisimul.
A zord lovas, a feteke mén,
Vágtat az erdő közepén.
Kihunynak a gyertyalángok,
Ahol a vágy haldoklik
Mozdulnak a márványszobrok,
Anyák vére sűrűsödik.
És a sötét, gyilkos álmok
Mélyén fantom lakozik.
A zord lovas, a fekete mén,
Vágtat az erdő közepén.
Gondolatban baljós képek
Vezetik a fáradt lányt,
Lába nyomán messze égnek
Emelik fejüket a rózsák.
És a könnyű nyirkos ködben
Futnak tova az órák.
A zord lovas, a fekete mén
Vágtat az erdő közepén.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?