Magányomban néha,
elgondolkozom.
Testem egy széken ül,
míg képzeletben,
lelkem elrepül.
Szállok a házak,
játszótereken át
s így jutok el, hozzád.
Fájdalomtól gyötörve,
megmozdul széken ülő testem.
Csak gondolatban vagy, mellettem.
Az utcák, terek
emberektől zajos.
Csak szobám csendje kong,
magányosan várom hangod.
Már nem álmodom,
gondolatom elszállt rég,
csupán lelkem sajog még.
S, ha újra látni akarlak,
csak leülök egy székre
s álmomban, Téged nézlek.
1992. W. R. –as.: D. Tamás
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?