Gondolatok

Gondolatok

Arról, hogy mi miért volt, s hogy most mi miért van.

Fénylő, szikrázó képzelet.
Nehéz mondani ég veled.
Csak áll és nem szabad.
Hiába mondja, mindent tagad.
Tudom, így jó, egy kis semmiség.
Nem kell semmi, sem a képzelgés.
De tudom, és érzem itt benn
Hogy semmi sem puszta véletlen.
Csak egy gyenge kis virág.
S tűr, nehogy ellene legyen a világ
Hallgat és könnyedén halad
Boldog lesz, ha hagyja, nem szalad.
Tudom jól, fontos a biztos lét
Nincs kockázat nincs is tét.
Érthető, és elhiszem szavának
Hogy minden jó, minden ami van.
De ne mondja, hogy így is volt
Mert tudom, nem igaz, nem való
S tudom, nem hazug, nem csaló
Nem csak egy játék volt, mi ostoba
Mert az élet kegyetlen, de nem mostoha.
Nem csak egy pillanati zavar
Mert érzés nélkül, így nem kavar.
Kellett, hogy valami legyen
Kellett hogy lépjen, valamit tegyen.
S akkor élt, szárnyalt, nyugodt volt lelke.
Szabad volt, és suhant, mint gyönyörű lepke.
Szabad volt, és élt, mert élni akart.
Élt a pillanatnak, semmit sem takart.
Gyönyörű volt mosolya, csodás arca
Nem látszott rajta a küzdelem harca.
De egy nap aztán minden véget ért.
Elhitte hogy jó így, hogy ennyit ért.
Nagyon félt magától, félt mástól.
Félt a holnaptól félt a mától.
Nem tudta, mit érez, mit gondol
De ha folytatja, mindent rombol.
És élete összeomlik, mint egy vár
S elfordult a kulcs, az ajtó bezárt.
Most zárva az ajtó, zárva a terem.
Én az óta is keresem a helyem.
Lehet rosszul gondolom, hogy hogyan volt
De az érzés, nem csak az én szívembe hatolt.
Tudom, és érzem máshogy lenne.
Ha mindenki, szabad vágyainak engedne.
Ha mindenki szabad ,s nem fogja más kezét.
Ha egyedül lenne, nem vették volna el a szívét.
Ha nem félne, s önmaga lenne
És nem a külvilágnak élne