Gondolatok

Sokszor töltöm az időmet az udvaron
Sokat gondolkodok a dolgokon
A témám mindig csak a Te és ÉN
S miért nem vagyunk a boldogság közepén?
És ahogy közeledik az ősz
Szívemhez egyre jobban hozzá nősz!
Már nem is számolom a napokat
Nem kínzom ezzel magamat
Rengetegszer hallani a madarakat csicseregni
Milyen jó lenne ismét boldognak lenni!
S a madarak messze tovaszállnak
S marad velem továbbra is a bánat!
És csak csendben tűrök tovább
S áhítozok a boldogság után!
Csak arra várok, hogy végre beengedj
Szíved kapuját előttem szabaddá tedd!
Nem tudom, meddig kell még erre várnom?
Hogy újra legyen értelmem a világon!



Csak meredten nézek előre…
S nem látom értelmemet a jövőbe!
S minden egyes perccel mivel öregebb leszek
Csak több lesz az emlék, mire visszatekintek!
Sokszor szívem kettéhasad…
Az óriási s hatalmas nyomás alatt
Nem tudom szívem, még mit bír?
Hisz a múlt bele tőrrel ír!
És éjszakánként mikor az ég leszakad
Oly egyedül s magányosnak érzem magamat!
Hisz nem Dárius kincse az mit kérek!
Csak legyen velem az kit szeretek!
És ha látok egy hulló csillagot
Nem lesz más mit kívánhatok!
Csak te vagy az kit kérhetek!
Csak te vagy az kit szeretek!
S tovaszáll ismét egy pillanat
Szeretném visszakapni az én Babámat!