A levegőben fúj a hideg halál szele,
Nézem az eget, s rémlik még neve,
Kínoz, széttép, s lassan felemészt,
Nem bírom feldolgozni ezt a vészt,
Serceg tollam alatt a papír,
De nincs már, ki engem visszasír.
Egyedül ülök gondolatim peremén,
Mikor fejembe ötlik a lelemény,
Kattan a toll, íródnak a sorok,
Beindul a gépezet, kipereg a homok,
Újabb és újabb rímek, halomra jönnek,
S ugyanígy szememben a könnyek.
Ez nekem a gyógyír, leírni a sorokat,
kiírni és felejteni fájdalmas dolgokat,
De megint rá kell jönnöm, egyedül ülök,
Villámlik, tán már az ég is dürög,
Esik eső, hullajtja cseppjeit,
Ó, csak ne én legyek, ki megbánja tetteit.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások