Ülök a padon és nézem a koszos utcát.
Nincs senki, aki szólna hozzám.
Az emberek jönnek-mennek,
Úgy érzik teszik a dolgukat, sietnek.
Gondolataim elszárnyalnak a magasba,
testem bilincséből lelkem elillan.
Engedek neki utat had menjen,
kell a szabadság nélküle nincs élet.
Szeretném, ha lelkem örökké szárnyalna.
Nem ismerve tilalmat, s határokat.
Bejárna minden szépet és csodát,
Elfeledve a csalódások sorozatát.
De ha eljön ez a pillanat, hát legyen.
Földi létem vége szakad, reszketem.
Reszketem, de kezdődik valami más,
Ami megadja a lelkem örök nyugalmát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?