Gondolataim sűrűjében

Hogy hogyan kerültünk ide?
Talán "A semmi végtelen tengeréből."
Talán "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk
embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá:
uralkodjék a tenger halain, az ég madarain,
az állatokon, az egész földön és mindenen,
ami a földön csúszik-mászik."
Talán "Egy humanoid intelligencia
"fejlesztési segélyben" részesítette ezt a népességet."
Talán "A valóság csak Isten álma."
Talán, akár, lehet hogy, de szerintem...
De nem fontos! Nem ez a lényeg!
A lényeg az-az, hogy ide kerültünk.
Itt vagyunk, és még itt is leszünk.

Én itt vagyok a beton dzsungelben,
gondolataim sűrűjében.
Felnézek az égre, a világűr végtelenjébe.
Felnézek a csillagokra, a Menyország kapuira.
Lenézek a földre, a homokszemek végtelenjére.
Lenézek egy kavicsra, viszi a szél jobbra balra.
Képzeletem utána, és pengéjével ketté vágja.
Minden felet újra vágva, újra, újra, újra vágva,
ez a végtelen netovábbja.
És ez, az anyag csapdája!
Ilyen világ nincs, ez nem lehet,
végtelen befele és végtelen kifele.
Ilyen világ nincs, ez nem lehet,
és én, én is benne élek.

Míg az anyagon törtem a fejemet,
addig nem találltam az értelemeket.
Értelmet a miértekre,
értelmet a létezésre.
Az ember törekszik a tökéletességre?
A vágyai, álmai, céljai elérésére?
De miért kell ezt önzőn tenni?
Miért kell magunk körül mindent tönkre tenni?
Hát nem kell, hogy ez így legyen.
A világ nem feltétlenül könyörtelen.
Mi emberek alakítottuk ilyen szörnyűvé,
és csak mi emberek tehetjük gyönyörűvé.
Képesek vagyunk egy jobb világot teremteni,
csak a módját kell mindenkinek felismerni.

Telnek a napok, múlnak az évek,
sok bánattal telik meg tiszta szíved.
Félelem, harag, szorongás lesz úrrá rajtad,
de nem akarod beismerni magadnak.
Eltemetsz mindent mi szívedet nyomja,
ebből táplálkozik a világ mocska.
Ne ítélkezz se magad felett, se mások felett,
elfogadás és szeretet vezérelje minden tettedet.
Nem vagy különb, se jobb, se rosszabb nálunk,
mi egyek vagyunk, és egyet vágyunk.
Merülj bele belső világodba,
meditálva, vagy Isten házába...
Ismerd meg magad, s az egységet látva,
boldogság, és béke jönne a világra.