Gombfoci

Búsan formálom e szavakat nektek,
Hogy ilyen többet ne történhessen,
Magányos gomb lettem a vásznon,
Mert testvéreim elhagytak a nyáron.

Gazdag színben pompáztam egykoron,
Szép cérna, s tű, tartott egy ponton,
Gyakran mostak, vasaltak engemet,
De a szín nem fakult, engedett.

Rengeteg  sötét foltot és ollót láttam,
De én csak rendületlenül hittem, s bíztam,
Mire megértettem, hogy nincs válaszút,
Társaim, igen csak megfogyatkoztak.

Mitévő legyek, ha nincs a nap tiszta sugara,
S az erő fehérré tenné otthonomat,
Kiszolgáltatott eszköz lettem mára,
Mert játékszer voltam a gazdám számára.

Nincs megbecsülés ezen a vidéken,
Hisz darab-darab, s kilóban mérve,
Focizhat velem, ha úgy tartja kedve,
Mert nincs irgalom, csak a pusztítás éve.