Furcsák vagyunk mi emberek

Furcsák vagyunk mi emberek:
valamire folyton várunk,
valamit folyton nem találunk,
s mikor némán felkiáltunk,
elnyeli hangunk a rengeteg.

Millió kiáltás minden szívből,
de egyik se hallja a másikat,
mi összetört álmokat sirat,
csak mint néhány poros irat,
bámulunk ki a messze mélyből.

Furcsák vagyunk mi emberek:
szeretni akarunk,de gyűlölünk,
nevetni vágyunk,de szűkölünk,
tiszták lennénk,de bűnözünk,
s megteszünk minden rosszat,mit meg lehet.

Furcsák vagyunk mi emberek:
nincsen másunk,csak magányunk,
s a régi féltve őrzött álmunk,
hogy egy nap újra megtaláljuk,
mit a szív mélyen eltemet.