Furcsa este

A bőröm forró.
Még harmatos a hajam.
A sötét szobában fekszem.
Ezüst holdfény csillan az üvegen.
Egy apró láng gyulladt,
Hunyorog rám félve
Még ő sem tudja
Lobogásához elég bátor-e.
Egy illatot érzek
S szívemlegmélyén
Valami megmoccan, érzem
Fekete gúny mossa most az estet
Hideg fény gyújtja meg
S melegítené fel a halott testet.
Boldog s fanyar ellentétek
Táncolnak, míg véget vetek
Ébrenlétem perceinek

Perdülj Csillag!
Perdülj Holdam!
Mire vársz még most mondtam
Táncolnak az örök lángok
Ében betűt festek rájuk.
Kicsúfolok mindent mi él.
Nem tudja hogy mit beszél.

Hóha ráró, fordulj vissza!
Itt hagytad a hamvaidat.
Rohanó lelked világát,
Szelíd szemed virágát.
Mert sírtál te is
Bizony, mikor születtél
S felébredtél álmaidból
Slátád hogy a való világ
Csak keserűt hoz és pusztulást.

De Csillag mondta
Nem így van ez
Hold is társult
Nem így megy ez
Ott van a sok boldog érzés
Szerelem meg más kísértés.
Pillanatok, órácskák
Melyet sose bánhattál.
Bizony, bizony bólogatok
Sok-sok jót is láthatok.
De most nem kellenek gondolatok
Így is elég álmos vagyok.

Perdülj Csillag!
Perdülj Holdam!
Legközelebb erre jártok
Megvitatjuk a világot.
Ám most mindenki nyugodjon
Maab királynő induljon!