Forog a Föld

Forog a Föld

Forog a Föld, az idő múlik,
A Nap ma is felhő mögé bújik,
Megy az idő, s ki tudja merre,
A Nap melege nem válasz erre.

Forog a Föld, forog a szerencse,
A Nap fényétől csillan meg egy lencse,
S ha elpártol, mit szerencsének hívnak,
Emberek már ettől, nagyon sokat sírnak.

Forog a Föld, forog a szerelem,
A Nap miatt van oly sok napelem,
S ha nem szeret, kit választ a szíved,
A világot a Nap alatt, keserűnek hiszed.

Forog a Föld, forog a szeretet,
A Nap süt, de ez is megremegtet,
Mert ha szeretsz, ha azt érzed,
Mit ember csak hisz, ha jól megnézed.

Mert bár forog a Föld, úgy ahogy kell,
Ha van kit szeress, és nem hagyod el,
Ha szerelmed szeret, s boldogok vagytok,
Ha minden mást ott, azonnal el hagytok...

Végül eljő az idő, és boldog leszel,
Szíved szerelmének sok virágot veszel,
Végül megtalálod, mit szíved keresett,
Akkor neked mindegy, ha más elesett...

Mert elmentek pihenni, egy pici kis rétre,
Szabadok lesztek, arra a pár hétre,
Akkor elmentek oda, ahova én nem mehettem,
Kézenfogva sétáltok el mellettem.

Akkor tudni fogom, te már boldog vagy,
Míg engem a bánat, soha el nem hagy,
Elmentek sétálni, tudva hogy szeretnek,
Csak nekem nem mondják soha: szeretlek.