Főnixmadárként

Mennyi kín, könny és bánat
tépázza testem és lelkem,
nyugalmam keresem, de
nem találom, véget ért
egy gyönyörű álom.
Szerettelek minden órában
és percben, gondolatom
hozzád szállt, ott éltél
bent - hallod -
ott benn, a szívemben.
Sorsunk nem enged többet,
élni kell saját életünket,
a vágyak majd elcsitulnak,
mint hullámai a tomboló
tengeráradatnak.
Főnixmadárként szállt az égbe,
lángolt ez a szerelem, mely
vulkánként tört fel,
hogy tűzben égve,
hogy beteljesülve, holtan
hulljon le a mélybe.